Elnevezése a görög „azbesztosz” szóból ered, ami maradandót, kiolthatatlant jelent. Az ókortól kezdve több, mint 3000 féle termékben használták hőálló, saválló, olajálló tulajdonságainak köszönhetően. Az azbeszt egy természetes szilikát anyag, mely számos termékben megtalálható pl. tűzálló anyagokban, tömítésben, kuplungban, fékbetétben, szigetelőanyagokban stb. A globális azbesztfelhasználás a 20. század elejétől egészen a 70-es évekig szárnyalt, majd mikor a 80-as években fény derült, hogy belélegzése súlyos egészségkárosító hatással bír, népszerűsége elapadt. Jogszabályokba foglalva először szigetelőanyagként, majd cementként is betiltották használatát.

Napjainkban Magyarországon a több százezer m² felületen található azbesztcement sík- és hullámpala tetők felszínét a mechanikai sérüléseken kívül az időjárás hatásai, mint hőingadozás, viharok, UV sugárzás stb. is nagyban károsítják, mely az azbesztrostok felszabadulását okozzák. A felszabadult azbesztrostok kis méretüknek és tömegüknek köszönhetően a kiporzás helyszínétől légmozgások hatására nagyobb távolságot is megtehetnek, ezzel a környezet levegőjében folyamatos kockázatot jelentve.

A palatetők általában 25-30 év alatt öregednek el. Az azbesztcementben egy ideig kötött formában van jelen az azbesztrost, ami idővel a levegőből és csapadékból származó savak hatására lassan, de biztosan elbomlik, ezáltal a pala porózussá válik. Az azbesztcement akkor jelent veszélyt, ha az eternit pala megsérül, mert ekkor fejti ki környezetszennyező és egészségkárosító hatását. Mit jelent ez? Az azbesztszálak belégzése hosszú távon tüdő-, mellhártya- és hashártyabetegséghez vezethet. Az azbesztrostokon ún. szilikát tűk találhatók, melyek fennakadnak a tüdő belső hártyáján. A tüdő ekkor idegen anyagot észlel, amire savtermeléssel reagál, hogy elbontsa azt. Ez a védelmi mechanizmus sok anyaggal szemben (pl. nikotin, pollen stb.) működik, de a saválló azbeszttel szemben kudarcot vall. A tüdőszövetekben okozott kóros elváltozások gyakran rákos megbetegedéshez, majd sok esetben halálhoz vezetnek. Ha otthonában azbesztet talál, érdemes szakemberrel eltávolíttatni, hogy ezzel is csökkentse az egészségügyi kockázatot.

Bontásnál, ha eltörik a pala, azbesztrost kerülhet a levegőbe, ezért fokozott óvatossággal szabad csak bontani. Az azbesztpala veszélyes hulladék, így a bontást, szállítást csak szigorú előírás alapján végezheti a megfelelően szakosodott cég. A palahulladék kizárólag az erre kijelölt hulladéklerakóban helyezhető el.

Manapság sok elöregedett palatetőre sajnos bitumenes lemezt ragasztanak disznóperzselővel rámelegítve, mely amellett, hogy csak néhány évig védi meg a tetőt az esővel szemben, kétszeres kockázatot jelent, mivel az egészségünket is károsítja. A bitumenes lemez felrakásakor a lemez alatti pala összetörik, ami hatására sok azbesztrost szabadul fel. 2-3 év múlva, amikor ténylegesen bontásra kerül a kókány módon „felújított” tető, akkor már a bitumen tartalmú, szintén veszélyes hulladékkal együtt kell elvitetni az egyébként is problémás és költséges palahulladékunkat. Nem éri meg! Szakemberek szerint ez a lehető legrosszabb megoldás palafelújításra. A piacon valóban ez a legolcsóbb megoldás rövid távon, de ahogy a közmondás is tartja, “olcsó húsnak híg a leve”.

A legegészségesebb és legbiztonságosabb megoldás tehát, ha az elöregedett azbesztpalát elvitetjük a veszélyes hulladék megsemmisítőbe, és hosszú távon is megbízható, korszerűbb tetőfedést választunk, például a kanadai zsindelyezést: www.zsindelyezes.hu